Kétnapos útra indultam Montilla-ba és rengeteg meglepetésben volt részem. Ez a borvidék Andalúzia második legfontosabb „Denomación de Origen” védettségű borvidéke. (Az első természetesen Jerez.) Montilla Cordoba-tól délre fekszik és 23.000 lakosa van. Ugyanakkor történelme, hagyományai sokkal gazdagabbak, mint az egy hasonló nagyságú várostól várható lenne.
Az út a Costa del Sol-tól kevesebb, mint két óra az AP-46-on és később az A-45-n keresztül. Elsőre a Lagar („Bodega”) Blanco-t céloztam meg, ami (mint utólag kiderült) kb. 5 km-re található Montilla-tól. A GPS Lucena-n keresztül vezetett és az utak minősége fokozatosan romlott, ahogy közeledtem a cél felé. A végén még 1,5 km földút is volt, ami az esőzések után nem volt túl szerencsés. Ráadásul a pincészet zárva volt, így hiába volt a kitérő.
A Lagar Blanco csak a koordináták alapján található meg: 37 34 10,78 N és 4 32 45,72 W. Azért választottam ezt a pincészetet az első úticélnak, mert a Tripadvisor szerint ez a Nr. 1 Látványosság Montilla-ban. ( https://goo.gl/EPfdWJ ) A pince web oldala: http://lagarblanco.es/ . Tanulva az én esetemből, szükséges a látogatást előzetesen, jó pár nappal korábban egyeztetni Miguel Cruz Gálvez úrral, aki a pincészet tulajdonosa. E-mail cím: [email protected] . Amennyiben meglátogatjuk ezt a helyet, feltétlenül Montilla felől közelítsük meg.
Montilla-ban a Hotel Don Gonzalo-ban szálltam meg, igen mérsékelt áron. (Don Gonzalo-ról később még lesz szó.) A szálloda háromcsillagos és teljesen rendben volt.
Montilla-ra – a borokon kívül természetesen – a szűk utcák, a középkori hangulat és a történelmi hagyományok őrzése a jellemzőek. Utam során úton-útfélen a következő híres emberekbe és családokba botlottam:
San Juan de Ávila háza. Egy szűk utcában található, El Inca Garcilaso de la Vega házához közel. Általában zárva van és állítólag El Inca Garcilaso de la Vega házában található idegenforgalmi irodában tudják megmondani, hogy mikor van nyitva, amikor nincsen zárva.
Duques de Medinaceli: kiemelkedő spanyol nemesi család. A Palacio de los Duques de Medinaceli egy hangulatos kis téren áll a Convento de Santa Clara mellett. A XVI. században építette a II. Marquesa de Priego és többször átalakították. Falai között alakult ki az 1530-as években a híresen nagy szellemi barátság San Juan de Ávila és Fra. Luis de Granada (1504-1588.) között. Ma nincs túl jó állapotban és nem látogatható.
Most már tényleg ideje rátérni a borra. Andalúziában hat DO jelölésű borvidék található, ezek egyike a Montilla-Moriles borvidék, amelyhez 16 település szőlőterületei tartoznak 10.200 hektár termőterülettel. A régión belül kijelöltek két Kiemelkedő Minőségű Zónát is, ezek a Sierra de Montilla és a Los Moriles Altos.
A régióban a talaj nem túl termékeny, zömmel mészkőből és szilíciumból áll. Viszonylag a magas a nedvességmegtartó képessége. A klíma fél-kontinentális mediterrán jellemzőket mutat, hosszú, forró és száraz nyárral, rövid téllel. Az éves átlagos napsütés mértéke 3.000 óra körül alakul, a csapadék mennyisége 500-1.000 mm évente. A szőlőültetvények a tengerszínt felett 125-600 méter között találhatóak.
A régió legjellemzőbb szőlőfajtája (90 %) a Pedro Ximénes (PX), kisebb mennyiségben előfordul a muskotály és a verdejo is. A PX szőlőfajta (a legfrissebb DNS kutatások szerint) a mórok által Andalúziába behozott arab, asztali borok készítéséhez használt Gibi szőlőfajta leszármazottja.
Pedro Ximénez ültetvény Montilla határában március közepén.
Érdemes összehasonlítani a Jerez és a Montilla-Moriles borvidéket:
A fentiekből már látszik, hogy a Montilla-Moriles borvidékre is az érlelt borok a jellemzőek, csak itt ezeket – értelemszerűen – nem hívhatják sherry-nek. Azonos azonban az érlelési rendszer, amit itt is „Sistema de Criaderas y Soleras”-nak hívnak.
Hordók hosszú sorát halmozzák egymásra több szintben. A legfelső sorba kerül a legfiatalabb bor (Tercera Criadera), a legalsóba a legöregebb. Ez utóbbit hívják tulajdonképpen solerá-nak (a spanyol „suelo” — talaj, padló szóból). A palackba mindig a földön fekvő sorból nyerik a bort. Évente kétszer 5-30 százaléknyi bort palackoznak. A kivett mennyiséget a felette levő sorból pótolják, és így folytatják ezt a legfelső sorig, amit végül az utolsó szüretből származó borral töltenek fel. Az érlelés így minimum 3 évig tart; ez a rendszer garantálja a bor állandó ízét és minőségét.
A legjellemzőbb bortípusok:
A régióban jelenleg 63 borászat működik. Nemzetközi szinten is ismert borászatok:
További jelentősebb pincészetek:
Nekem kettőt, az Alvear-t és a Cruz Conde-t sikerült meglátogatnom.
Az Alvear pincészet11 hatalmas területet foglal el, közvetlenül a hagyományos Belváros szomszédságában. A pincészetet Don Diego de Alvear y Escaler alapította 1729- ben, ezzel ez a cég Andalúzia legrégebbi borászata, míg egész Spanyolországban a második. Mai napig is a család tulajdonában van és immáron a nyolcadik generáció irányítja. 200 hektár saját szőlő ültetvénnyel rendelkeznek, a kiemelkedő minőségű Sierra de Montilla-ban. Az eredeti üzem nem itt, hanem a Belvárosban volt, egy családi ház méretű épületben. A mostani helyszínre a XIX. század végén költöztek.
A látogatás során az összes üzemet és raktárat bejártuk. A fermentáció ma már hatalmas acéltartályokban történik, amelyekben állandóan lehet szabályozni a hőmérsékletet. Átmeneti tárolásra azonban még mindig használják a cserépből készült hatalmas tartályokat is („tinajas”). Igen látványos a XIX. század végén épült hatalmas raktár, ahol a Criadera és Solera hordók találhatóak.
A pincészet főbejárata az Avda. de Maria Auxiliadora, 1. felől nyílik, de a látogatók bejárata onnan jó 400 méterre, az Avda. Boucau, 6. alatt található, ahol az üzlet is működik. Bár elvileg hétfőtől szombatig minden délben 12:30-kor bejelentés nélkül is látogatható a pincészet, én mégis azt javaslom, hogy előzetesen jelentkezzünk e-mail-ben, különösen, ha nem spanyol nyelvű vezetést szeretnénk. E-mail cím: [email protected] . A borászat látogatás és kóstoló ára 8,50 (Básica) és 17,90 € (Deluxe) között mozog. Amennyiben a komoly borokat is szeretnénk megkóstolni, akkor a legdrágább jegyet érdemes megvenni.
A jó 45 perces körsétát követően néhány könnyű tapas kíséretében négyféle bort (Fino, Amontillado, Oloroso, Pedro Ximénez) kóstolhatunk meg. Összességében elmondhatjuk, hogy a pincészet borainak minősége semmiben sem marad el a Jerezben megismert sherry-ékétől. Ugyanakkor áruk feltűnően kedvezőbb.
Mivel pont ebédidőben végzünk a látogatással, érdemes beülni egy könnyű ebédre az egy sarokra található Torres étterembe (Calle Lepanto, 4.). Egyszerű berendezés, hatalmas faasztalok fogadnak minket, de az étel választék és minőség tökéletesen megfelel a céljának. Mire délután 3 körül végzünk, eldönthetjük, hogy mitévők legyünk? Megkereshetjük a szállodát egy rövid „siesta” érdekében vagy folytathatjuk a történelmi emlékek felkeresését. Én az első verziót választottam és nem bántam meg.
Estefelé viszont érdemes visszamenni a városba. Mivel a Hotel Don Gonzalo jó 3-4 km-re van a Belvárostól, érdemes taxit hívni. Ebben örömmel segít a Recepció. Az Ayuntamiento-nál tetessük ki ma gunkat és a fő utcán el tudunk sétálni a Garnelo Színházig. Útközben a jobb oldalon valószínűleg meg tudjuk látogatni belülről is a Basílica Pontificia de San Juan de Ávila-t.
Egy megbízható taxis telefonszáma a visszaútra: +34 608 55 09 80.
A séta után érdemes beülni néhány falatra és pohár borra a Don Quijote étterembe (Calle Ballén, 6.). A láthatólag környékbeli vendégek úgy ¾ 9 körül kezdtek szállingózni. Az átlagéletkor 70 év felett volt, de csak azért, mert néhány középkorú vendég is benézett. Érdekes, hogy komplett „brigádok” is érkezetek. A csendes szemlélődés keretében én a Bodegas Pérez Barquero helyi borait kóstoltam végig, szumma 11 €- ért. Ezek is kiválóak voltak.
A második nap délelőttje alkalmas volt a kulturális városnézésre. Ezt követően 12 órára vártak a Cruz Conde pincészetben Lidia nagyon kedvesen fogadott és vezetett körbe a borászatban.
Ezt a pincészetet 1902-ben alapították. 1925-ben az akkori király, XIII. Alfonzo a Királyi Ház Hivatalos Szállítója címet adományozta a borászatnak. Az azt követő évtizedekben egy sor nemzetközi díjat nyertek a ház borai.
A cég logóját Julio Romero de Torres, egy híres cordobai festő, a család barátja festette 1930-ban. A festő múzsája és modellje a csupán 16 éves Maria Teresa López volt. A kép jobb oldalán egy palack Cruz Conde bor látszik.
Cím: Ronda de Carillo, 4. Itt feltétlenül szükséges az előzetes bejelentkezés elektronikus levél- ben vagy a honlapon. E-mail cím: Lidia Rivera [email protected] . Telefon: +34 662 32 30 50. A látogatás és a kostolás ára 8 €.
A pincészet érdekessége, hogy nem használnak acéltartályokat, hanem csak a hagyományos „tinaja”-kban fermentálják és tárolják a borokat, mielőtt az amerikai tölgyből készült hordókba kerülnének.
A másik különlegeség, hogy itt a hordós érlelés egy hatalmas földalatti raktárban történik.
A körsétát követően itt is egy kóstoló zárja a látogatást. A szokásos és már korábban bemutatott fajták mellett megkóstoltam egy Pale Cream nevű bort is, amely a friss fehérbor és a Fino házasítása ismeretlen arányban. Ízletesebb, mint egy friss bor és könnyebb, mint egy Fino. A másik újdonság egy különleges Oloroso volt, amit egy kis (édes) Pedro Ximénez-zel lágyítottak.
A borászat a borok mellett háromféle brandy-t és különféle vermutokat is készít. Ez utóbbi különlegessége, hogy alapborként Oloroso-t használnak.
Ezzel lassan utunk végére érünk. Hazafelé még megálltam röviden Moriles-ben, amely egy lényegesebb kisebb település, mint Montilla. Rövid véleményem: kihagyható.
Sitio de Calahonda, 2018. március 14.
Réthy Imre
