Malaga-ban igen nagy számban találhatunk múzeumokat. Ez a szubjektív blog ezek- ből mutatja be a legismertebbeket.
Malaga legismertebb butik-múzeuma mindig sok érdekességet tartogat a látogató szá- mára. Az állandó – zömmel andalúziai festményekből álló – kiállítás mellett színvona- las időszaki kiállításokat is látogathatunk. A múzeumot egy XVI. századi épületből ala- kították ki és az 2011. márciusában nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt
A múzeum alapítója és névadója Carmen Cervera néven látta meg a napvilágot 1943-ban Barcelonában. 1961-ben ő lett Miss Spanyolország. (A képen a kataló- niai szépségverseny megnyerése után.)
A hölgy a műgyűjtéssel az 1980-as évek- ben kezdett foglalkozni, láthatólag óriási sikerrel.
„Természetesen” – mint majdnem min- dennek a világon – a múzeumnak is van magyar vonatkozása. Az alapító – öz- vegy báróné – mai hivatalos neve ugyanis (angolul) „María del Carmen Ro- sario Soledad Cervera y Fernández de la Guerra, Dowager Baroness Thyssen- Bornemisza de Kászon et Impérfalva”.
2002-ben elhunyt férje igazán érdekes világpolgár volt.
Hans Henrik (Hans Heinrich “Heini“) Ágost Gábor Tasso Freiherr Thyssen-Bornemisza de Ká- szon et Impérfalva néven született Hollandiában 1921. április 2-án. 1950 óta svájci állampol- gár, melyért cserében le kellett mondania a „bárói” címről. Adózási szempontból monaco-i ál- landó lakos volt, bejelentett angliai lakhellyel, de ideje nagy részét Spanyolországban töltötte.
Édesapja, Heinrich (1875-1947), alapította a báró Thyssen-Bornemisza (osztrák-)magyar ne- mesi családnevet miután 1905-ben elhagyta Németországot és megérkezett Budapestre. Itt elvette a királyi kamarás lányát: kászoni Bornemisza Margitot. Mivel Margit apjának nem volt fiúgyermeke, ezért Ferenc József császártól engedélyt kért saját veje “örökbefogadásá”-ra, hogy ezzel a kászoni Bornemisza nemesi név továbbra is fennmaradjon. A kérést 1907-ben a császár jóváhagyta, és ettől kezdve a magyar állampolgársága mellett a máig vitatott bárói címet is használhatta az idősebb Heinrich Thyssen-Bornemissza, aki feleségével együtt a Ta- nácsköztársaság idejéig Rohoncon élt. Ekkor Hollandiába mentek, ahol 1921-ben megszüle- tett fiúk: „Heini”.
Eme nem rövid kitérő után térjünk vissza a múzeumhoz. Íme két korábbi időszaki kiál- lítás:
A francia festő idős korában, 1943-ban kezdett színes papírkivágásokból képeket al- kotni, találóan a jazz improvíziókra emlékeztető stílusban. A szokatlan, de megkapó alkotások 1947-ben könyv formájában is megjelentek.
Az 1864-1924. között élt baszk festő többünk számára valószínűleg ismeretlennek tű- nik, de az Irodalom szerint fontos szerepet játszott a spanyol festészet modern irány- zatainak kialakításában.
Iturrino az észak-spanyolországi Santander-ben született és a XIX. század végén már Párizsban alkotott, ahol barátságba került – többek között – Matisse-szel, Picassoval.
1910-12. között Matisse-szel közösen beutazták Andalúziát és még Tangerbe is elju- tottak. Ez a barátság és az andalúz fények teljesen megváltoztatták festői stílusát: „el- dobta” a következő oldalon illusztrált posztimpresszionizmust és helyette valami egé- szen különlegest alkotott.
1993. újabb fordulópont az életében: felesége megbetegszik, ő pedig a malagai Finca de la Concepción-ban keres és talál menedéket, amely akkor a szintén baszk Echevar- ria család tulajdonában volt. Itt is sokat fest és képei gyönyörűen adják vissza a ter- mészet buja zöldjét és az éles andalúz fényeket.
Ismerkedésünket Picassoval kezdjük a Plaza de la Merced sarkán álló szülőházánál.
Picasso Malaga-ban született, ahol 10 éves koráig élt. A Picasso az anyja családi neve, akinek ro- konságában neves képzőművé- szek voltak. Apja akadémikus festő, de mivel művészetéből nem tudta családját eltartani, rajztanárként dolgozott. Pablo li- lán, légzés nélkül született, holt- nak hitték, s csak nagybátyja szi- varfüstjére adott életjelet. A bal agyféltekéje nagyon rosszul mű- ködött a súlyos oxigénhiány mi- att, ezért a jobb oldali, a kreatív művészi érzék irányítója akadály- talanul fejlődhetett.2
Szülőháza ma múzeum, ahol az emeleten hat teremben mu- tatják be Picasso családját, if- júkorát, a család néhány búto- rát.
Külön teremben ismerkedhe- tünk meg a korabeli Malaga életével, ami a maihoz képest igen szegényes volt.
Picasso néhány eredeti alkotását is megtekinthetjük, például a lenti, 1953-ban készült kerámia tálat, ami egy bikaviadalt ábrázol.
Pár lépésre Picasso szülőházától, a La Merced 13. szám alatt található egy kiállítóte- rem is, ahol kamara jellegű időszaki kiállításokat rendeznek. A jelenlegi – adrenalin szintet nem növelő – kiállítás témája „Picasso és az állatok”.
A fenti képen: Amazon a cirkuszban, szamár vontatta szekéren.
Museo Picasso
A Museo Picasso mind kinézetében, mind koncepciójá- ban nagyon hasonlít a Museo Carmen Thyssen-re. Szintén egy nem túl nagy, könnyen áttekinthető közép- kori épületet, a Palacio de Buenavista-t3 alakítottak át múzeummá és itt is rendeznek időszaki kiállításokat az állandó mellett.
Az állandó kiállítás Picasso néhány tucat művét mutatja be, ami egy jó áttekintést ad a világhírű művész mun- kásságáról, de azért látnunk kell, hogy vannak ennél ko- molyabb Picasso gyűjtemények is a világban.
Azonban érdemes külön szót ejteni az időszaki kiállításokról, amelyek általában igen színvonalasok.
A kiállítás címe (Picasso „Dél”-je – Andalúz hivatkozások) kicsit megtévesztő, de ki- emelkedően színvonalas volt. Bár van néhány tényleg andalúz ihletésű kép (például a fenti, „Két futó nő a tengerparton” című), a kiállítás valójában egy művészettörténeti összehasonlítás: hogyan hatottak az egyes festők, stílusok, korszakok, témák Picas- sora?
Néhány példa:
(A Manet kép nem szerepelt a kiállításon.)
Olga Khokhlova 1891-ben született egy nemesi-katonai családba a mai Ukrajna te- rületén és a XX. század elejére elismert ba- lett táncosnő lett. Picassot 1917-ben is- merte meg Párizsban és hamarosan össze- házasodtak. A házasságból egy gyerek, Pablo született. 1927. után a házasság vál- ságba került és a felek különváltak. Olga 1955-ben Franciaországban hunyt el.
A kiállítás részben a halála után az unokája által egy hatalmas utazószekrényben meg- talált személyes tárgyait, leveleit mutatja be, másrészt Picasso róla festett képeit. Érdekes, hogy a képekről egy szomorú, melankolikusnak látszó nő néz szembe ve- lünk. ennek valószínűleg családi okai lehet- tek, mert szülei, testvérei alaposan meg- szenvedtek Oroszország vérzivataros 1910-20-as éveiben.
A Muelle Uno végében található új múzeum a világhírű párizsi anyaintézmény – amely a világ egyik legfontosabb modern képzőművészeti gyűjteménye – egyetlen „ki- helyezett tagozata”.
Pompidou irodalomtanárból lett előbb banktisztviselő, majd 1962-1968-ig miniszterel- nök. A hatvanas években már őt tekintik az elnöki funkció örökösének („le dauphin du président”). Az 1968 májusi franciaországi zavargások idején neki sikerült új irányba terelni az V. Köztársaság hajóját.
Pompidout 1969-ben hét évre választották elnöknek, de nem tudta elnöki idejét kitöl- teni, mert korai halála ebben megakadályozta.
Nagy gonddal terveztette „high-tech” stílusban a nagy Kulturális Központot, amit már elnöksége idején elkezdték építeni, de majd csak halála után, 1977 december 31-én nyitottak meg. A franciák ma is Pompidou-palota néven emlegetik a Georges Pompidou Központot. A francia elnököknél szokásban van, hogy egy-egy modern középülettel vagy akár egy egész negyed újjáépítésével gyarapítják fővárosukat.
Jellemzően kétféle kiállítást rendeznek a Rubik-kockára emlé- keztető épületben: időszakiakat és „fél-állandókat”. (A képen a kocka belső tere.)
Utópias Modernas („félállandó” kiállítás 2020. márciusáig)
A háttérben Vladimir Tatin „A III. Internacionale emlékművé”-nek makettje (1919-20.)
Magasan kiemelkedik a malagai múzeumok sorából a szentpétervári Orosz Múzeum lerakata, amely szintén a volt dohánygyár területén lett kialakítva. (A képen a múzeum előtti park látható tavaszi pompában.)
Jellemzően 6-12 hónapig nyitva tartó kiállításokat tekinthetünk meg, amelyek vagy egy-egy alkotóhoz, vagy egy korszakhoz kapcsolódnak. A legutolsó kiállítások egyike a Szocialista Realizmust mutatta be, ahogyan még sohasem láttuk, a másik pedig Ma- levics életpályáját kísérté végig. A 2019. kiállítások a Nőről szólnak, „változatos” minő- ségben.
Korábban a Romanov-okról volt egy több évszázadot átölelő kiállítás. Több, mint két óra kellett a megtekintésére, de az orosz történelemről többet tanultam meg eme két óra alatt, mint a gimnáziumban négy év során.
(Ellenállás, hagyomány és nyitás)
Alexander Litovcsenko: Rettegett Iván megmutatja kincses dobozát Horsey-nak, az angol nagykövetnek.
Radiente Porvenir (Sugárzó Jövő – a Szocialista Realizmus) (2018.
Alexander Litovcsenko: Rettegett Iván megmutatja kincses dobozát Horsey-nak, az angol nagykövetnek.
Ezen a festményen még mindenki szerepel Lenin mellett.
Sztálin és Vorosilov a Kreml-ben.
Kazimir Malevics a XX. század egyik leghíresebb festője volt.
Malevics Kijevben született 1878-ban. Ugyanott Rerberg magániskolájában tanult festésze- tet, 1906-ban állított ki először, ekkor már fel is költözött Moszkvába. Malevics mindvé- gig Oroszországban, később a /Szovjetunióban élt és dolgozott, csupán 1912-ben töltött egy rövid időt Párizsban. 1915-1916-ban közreadta szuprematista manifesztumát, „A kubizmustól a szuprematizmusig „ címmel. A bolsevik felkelés győzelme után a moszkvai akadémián taní- tott. 1926-ban kijutott Németországba, hogy szuprematista könyvének kiadását előkészítse, ezután Leningrádba tért vissza, s ott élte le életét szegénységben, feledésben.
1973. körül eljutott a nonfiguratív festészetig, 1913. év végén elkészítette Fekete négyzet fe- hér alapon c. művét, amely 1915-ös bemutatóján nagy feltűnést keltett. Saját stílusirányzatát szuprematizmusnak nevezte el. Az 1915-ös szentpétervári futurista kiállításon mutatta be több, e felfogás jegyében készített festményét, köztük a Fekete négyzetet, amely a huszadik századi absztrakt festészet egyik alapműve.
(A szuprematizmus a modern képzőművészet egyik kifejezése. Minden tárgyi vonatko- zást elvető geometrikus absztrakció, a kubizmusból alakult ki. Malevics ezzel a névvel illette a maga festői törekvését.)
Két tipikus szuprematista alkotás.
Szentek, cár- és munkásnők: a Nő ábrázolása az orosz művészetben (2020. februárig)
A kiállítás női szenteket bemutató ikonokkal kezdődik, majd jönnek a Romanov kiállí- tásról már jól ismert cárnők (köztük kiemelten II. Katalin), végül néhány tisztességes proletárnővel ismerkedhetünk meg. A kiállítás érdekes, az alkotások magasszínvona- lúak, de az adrenalin szintem nem emelkedett meg, szemben pl. a Romanovok kiállí- tással
Kezdjük a szentekkel:
Makovska portréja a feleségéről:
Cárnők és egyéb nemesek:
Konchalovski: A Családok Éve
Szentek, cár- és munkásnők: a Nő ábrázolása az orosz művészetben (2020. februárig)
Meglehetősen változatos minőségű, eklektikusan összerakott kiállítás. A képeket egy dolog köti össze: mindegyiket nő festette.
Azért vannak kiváló alkotások is, pl. az alábbi kettő Zinaída Yevguéneva Serebriakova- tól:
Orosz művésznők alkotásai Krystyna Gmurzynska gyűjteményéből (2019. szeptemberig
Néhány példa:
Sitio de Calahonda, 2019. március 30.
Réthy Imre
